Ötödik óra után teljesen kihalt az ebédlő, így Attilával esélyünk nyílt 100%-ig hetero módon, ám mégis romantikus hangulatban elfogyasztanunk az ebédünket.
Mai nap Tojáslevesre voltunk kiszolgáltatottak, amivel a többséggel ellentétben nekem semmi bajom. Víz és gumi állagú tojás, de hé, örüljünk, hogy nem volt benne egy félig kifejlett kiscsibe.
Rétfalvi Menzalovag testvéremmel ellentétben én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy teljes egész, sértetlen sárgája is fellelhető volt a tányéromban. Mondjuk Attila meg sem érdemelte volna, hisz még csak bele sem piszkált a löttyébe.
Tört krumplé, Rambo hal, Uborkasaláta
A krumplipürét jobban is összetörhették volna, és a itt-ott zöld árnyalatok arról árulkodtak, hogy még egy kis főzés is ráfért volna.
A hal baszom nagy volt, ahogy a képen is látszik, valamint 90%-ig szálkamentes. Ha nagyon be akarnánk kötni, akkor a hibát a panírba keresnénk.
Uborkasalátát csak akkor lehetne elbaszni, ha ízt próbálunk bele varázsolni, de megnyugtatok mindenkit ilyenről szó sem volt.
Igazat megvallva reméltem, hogy valami speckó kaját kapok a posztomhoz, azokról könnyebb érdekesebb szöveget írni. De majd legközelebb.
Áldás, brékesség!
